Lassan 2 hete, hogy itt vagyok Becsben. Ma szabadnapos vagyok. Az anyuka egy baratnöje vigyaz minden csütörtökön a gyerekekre, igy en nem "dolgozom".
A gyerekek meg mindig nagyon elzarkoznak elölem. Harom dolognak tudom ezt be.
1. Tudjak, hogy nem tudok nemetül es igy nem tudjak hogyan szoljanak hozzam ugy, hogy ertsem es tudjak nekik valaszolni is.
2. Itt van meg a regi baby-sitter akihez nagyon ragaszkodnak.
3. Idegen vagyok.
Szoval remelem majd idövel minden elmulik... Megtanulok nemetül, a regi baby-sitter hianya is majd elmulik es igy en sem leszek mar idegen. Remelem ez telre mar enyhülni fog.
Tegnap egyedül maradtam a kisebbikkel es viszonylag egesz jol elvoltunk. Jatszottunk, palacsintat sütöttem, közben megjött az Oma is, elmentünk boltba bevasarolni. Persze alig beszeltünk valamit... Na de majd kesöbb.
Hetvegen költözöm at az alberletbe. Kivancsi vagyok az is milyen lesz...
Tegnap bejelentkeztem a cimre is. 3 honapig ervenyes a Meldezettel (en lakcimkartyanak hivnam, de ez egy A/4-es lap), aztan lehuznak 55 euroval. Aminek annyira nem örülök, mert ez szamomra nagy tetel kiadas teren... mondjuk igaz hogy csak egyszer kell befizetni.
A bejelentkezes pedig rettentöen gyorsan ment... Kint ültem a folyoson, eppen azt bogarasztam, hogy mindent helyesen irtam-e be (de mint az utobb kiderült, hogy nem), aztan egyszer csak megjelent egy füstfelhö mellettem aki kinyujtott karral mutatta, hogy menjek abba az irodaba es oda üljek le. Velem együtt 3-man mentünk be plusz a füstfelhö. A füstfelhö fogta az utlevelem, a kitöltött dokumentumot, firkalt valamit, pötyögött valamit, kerdezett kettöt majd oda adta a Meldezettelem. Kb. 5 perc volt. Holott engem sorszamhuzassal, meg 2 napi elelemmel ijesztgettek... Na szoval lehet pont jo idöben ertem oda. Aztan ezen felbuzdulva, hogy milyen ügyesen elinteztem, gondoltam elmegyek es megveszem a nemet nyelvkönyvet a hetfön kezdödö kurzushoz. Azt is pikk-pakk elinteztem. ES siman megertetem magam es meg is ertettek, hogy mit akarok mondani.
Amugy a hivatal epületet ugy kell elkepzelni, mint mondjuk Csempeszkopacs orvosi rendelöjet, ahol az 1953-ban felfestett vakolat omlik a betegek fejere, a padlo pedig mint a meszarszeken... a vert fel lehessen locsolni rola... Egeszen otthon ereztem magam. Nem olyan feszülten, mint egy steril, minimal artos irodaban. Azert megnyogtato, hogy itt sem jut mindenre penz. Vagy inkabb elszomorito, attol függ a hatar melyik oldalarol nezem a dolgot.
Lenyegeben a tegnapi napot teljesen sikeresen könyvelhetem el. Habar a fönökasszonyom irta, hogy penteken 18 oraig dolgozzak... Most egy kicsit ettöl beparaztam. Lehet le akar szurni valamiert... vagy mar ki is akar egyböl rugni... vagy a fizetesemet akarja megadni... vagy közösen bucsuzunk el a baby-sittertöl... vagy mindez egyben.
Több ötletem nincs, de majd holnap este ezt is megtudom... Egeszen türelmes ember lett belölem. Hiaba, az utobbi egy evben ha mast nem is, de ezt megtanultam. Mert volt kitöl...
