Az elötörtenetem nem nagy elmeny, inkabb elszomorito teny, mintsem boldog emlek...
Lenyeg, hogy allamvizsga meg volt (igaz nyelvvizsga nelkül, de mindenkinek meg van a maga mumusa), irany a munkas elet. Mar alig vartam... vartam... vartam... eltelt közel fel ev. Közben depresszio, megnemertettseg, szemrehanyasok sorozata, ami ilyenkor szokasos. Aztan kisvartatva rokon segitsegevel (mert ugye mashogy nem megy) lett belölem elado. Majd 1,5 honap utan boltvezetö. Majd kirugott a pasim... - csak hogy ne örüljön annyira a fejem a munkatol, legyen mar valami amiert padlot foghatok. Mellesleg 1 eve nala laktam, ugy hogy szedtem satorfam, kis szoba (11 nm), kerület masik felebe at cucc es kezdödhetett az uj elet.
Tök jo volt, pont megeltem abbol amit kaptam. Felretenni nem tudtam, de gondoltam meg kell maszni azt a bizonyos rangletrat. Jogsit is megcsinaltam, szoval mar csak az a mumus vagyis a nyelvvizsga hianyzott. A pasin is tul voltam, tehat igazan jol ereztem magam.
Aztan közöltek, hogy a ceg kivonul az orszagbol. Na vajon miert? Talalgatasok, pletykak volt ott minden, mint a cirkuszban. Aztan jött az en boltom. Be fogjak zarni...
Idöközben kaptam egy lehetöseget, hogy kiköltözzem Ausztriaba, Stajerorszagba. Igazabol sokat nem gondolkoztam az ajanlaton, azonnal elfogadtam. A boltom mar nelkülem zart be.
Lenyegeben itt alltam egy szal semmiben. Penzem nem volt, nyelvtudasom nem volt, tapasztalatom alig, ismeretlen emberek, helyek, szokasok, etelek... Feltem. De volt aki segitsen, es segitett is.
Szoval hirdettem magam. A környek összes "kisfenyöfas" elelmiszerboltjaba kitettem a hirdetesem. Munkat kertem nyelvtanulasert cserebe. Penzt nem kertem, csak annyit, hogy segitsenek nemetül beszelni. Igy talaltam arra a csaladra, akiknel baby-sitter lettem, es akitöl a mai napon (09.16.) el kellett bucsuznom. Rettentöen segitökeszek es kedvesek. Ma mar elmondhatom, hogy idövel baratok lettünk. Nagyon sokat köszönhetek nekik!
De voltam en itt takaritonö es kutyakozmetikaban seged is.
Erdekes volt a kontraszt a harom osztaly között. A csalad egy közeposztalybeli, teljesen hetköznapi beszedstilussal, a kutyakozmetikus videkies beszeddel, a takaritas pedig a felsö tizezer nyelven folyt. Rettentöen kierzödnek a különbsegek... Nagy hasznomra volt ez a nyelvtanulas szempontjabol!
Lenyegeben idaig tartott ez a stajeri idill, mert 19-töl Becsben fogok lakni. Igy hozta a sors... reszleteket nem arulhatok el. :)
Becsben mar teljesen egyedül, sajat berlemenyben, igazi fizetessel kezdek uj eletemnek, mint Kindermädchen.
Szoval igy törtent az en esetem, igy kerültem ide es most itt tartok. Izgulok, varom es felek egyszerre. Felek, mert a nyelv meg mindig nem az igazi, sajnos nem tanultam meg batran beszelni, viszont ettöl lesz izgalmas, ettöl lesz ez kihivas!
Az, hogy hogyan latom en innen (ugymond lentröl) az osztrakokat, azt egy következö blogbejegyzesben irom meg. Nem szeretnem a magyarokkal összehasonlitani, mert nem ez a celom. Az olyan lenne, mintha a hangyat a kutyaval probalnam meg összeegyeztetni. Nincs ertelme... Remelem a pozitiv peldakat majd epitö jelleggel hasznalja az olvaso es nem köpködösen "BezzegNyugatozik" majd.
Szep napot es kellemes hetveget!
